Itt az ideje felocsúdni.

Ez most az utolsó utáni pillanat. Egy olyan történelmi szituáció, amelyben nincs helye a tanakodásnak, fontolgatásnak, féligazságok és dogmatikus vészforgatókönyvek ütköztetésének, de mégúgy nincs a gyűlölködésnek, az egymásra mutogatásnak és a butaságnak.

Az egyén számára az elburjánzó terrorizmus kapcsán már édeskevés az együttérzés, a szolidaritás és a közösségvállalás érzése. Eljutottunk oda, hogy nem eszményekre, ideákra, hanem soha nem látott összefogásra van szükség.

Borzalmasan félek.

Rettegek, hogy rövidesen eljön a pillanat, amikor a rossz erők irányába billen a mérleg nyelve. Félek attól, hogy elérkezik a próféciák által megjövendölt igazi armageddon. Egy olyan borzalmas végkifejlet, amely nem olyan lesz, amit a Jelenések könyve leír…

Ha valami közös emberi csoda folytán nem érkezik el szinte most, azonnal egy gyökeres paradigmaváltás, akkor bizony mindezidáig elképzelhetetlen és elképesztő borzalmakra kell felkészülnünk. Most, és egyszerre kell minden érző szívű és lelkű embernek megnyomnia magában azt a kis legbensőbb reset gombot és átlépni egy közös, új időszámításba. Egy olyan minőségbe, amelyben a világ és az emberiség mozgatórugói bizony túlmutatnak ezen a gyötrelmes, rohanó, élvhajhász, elkorcsosult materiális világon és valóságon.

Azt gondolom, hogy kizárólag így lehet rendszerszintű és globális eredményeket elérni, hiszen társas lények vagyunk. Az ősközösség óta a túlélés, az alkotás és a cselekvés eredendően közösségi létforma. Ez pedig nem fog megváltozni. Tehát csupán ebbe kapaszkodhatunk.

A terrorizmus elleni harcot nem lehet lecsupaszítani a „jó és a rossz” harcaként, mert az, hogy melyik pólus a jó és a rossz, a két oldalon állók szükségképpen ellentétesen gondolják, és kölcsönösen a másik felet helyezik a rossz oldalra. Egy ilyen szituációban pedig nem születhet megoldás, és az egyik oldal borzalmas szenvedéseket, veszteségeket és a szó szoros értelmében vett véráldozatokat fog meg- és átélni.

Annyi minden szép és jó van a világban. Mert az emberi lélek alapvetően a jóra, a szépre, a szeretetre, az adásra és a befogadásra van kódolva. Ezidáig az volt a szerencsénk, hogy ez a pozitív pólus dominált. Az, hogy egyelőre még többen vagyunk azok, akik ezen értékrendszerek mentén élünk, éltünk.

Ahhoz, hogy a legrosszabb forgatókönyv megvalósulását elkerüljük, e problémakör kapcsán iszonyatosan gyorsan rendet kell tenni a fejekben. Európa-, és a világ döntéshozóinak elméjében éppúgy, mint az egyszeri emberek, a félelemben élők, és a szélsőséges eszméket képviselve gyűlölködők körében.

Ehhez azonban e témában le kell szögeznünk, sőt, meg kell értenünk bizonyos alapvető tényeket;

• A terrortámadások nem feltétlenül egy állam, közösség, vagy bizonyos embercsoportok ellen szólnak, általuk átvitt értelemben az egész emberiséget érik könyörtelen támadások.
• Azok az áldozatok, akik pontosan ezek elől a terroristák elől menekülnek, nem szükségszerűen terroristák, vagy terrorista- palánták. Tény, hogy a migránsok egy meghatározhatatlan, és nem elhanyagolható, ám mégis kis része tekinthető vagy nevezhető annak.
• A migrációs folyamat nem generálta, csupán megkönnyítette az eddiginél nagyobb mennyiségű terrorista Európába történő beáramlását.
• Az ISIS és egyéb szélsőséges iszlám terrorszervezetek évtizedek óta tervezik az általuk kívánatosnak tartott világszintű új birodalom megszervezését, és ezzel különféle afrikai, közel- keleti és európai országok meghódítását, bekebelezését. A mostani vérengzések ennek a dogmatikus küldetésnek a részét képezik.
• Az iszlám vallás az eredendő formájában (leszögezném, nem a terroristák szélsőségei által képviselt formában, hanem eredetileg) egy végtelenül békés, a jóra, az odaadásra, az emberek közötti békére és elfogadásra épülő világvallás. Ne mondja senki, hogy másfél milliárd terrorista él a földön, hiszen a világ polgárainak 23%-a ezt a vallást követi. Arról nem is beszélve, hogy a Korán könyveiben és a Bibliában szép számmal akadnak közös történetek, azonos tőről fakadó tanítások.
• Elfogadhatatlan, hogy a közös, globális stratégia és megoldás alapvető gátja az emberi butaság, a gyűlölködés és a néha minden alapot nélkülöző pánikkeltés. Hogyan is várjunk lényeges előrelépést és hatékony problémakezelést, amikor az európai társadalom egy igen jelentős része napról napra, magát önjelölt bírának kikiáltva borzalmasan beteges, szadista, gyilkos hajlamairól tesz tanúbizonyságot? Elég végignézni néhány, a közösségi oldalakon trollkodó, harcos huszárt, hogy véglegesen elvesszen a remény. Ezek az emberek talán sosem lesznek képesek felfogni, hogy ők maguk a legkiválóbb alapanyag ahhoz, hogy fennmaradjon és elburjánzzon a borzalom. Potenciálisan bizony ők a következő lépcsőfok. A legjobb prototípus, az új generációs elmeháborodottak tábora.Kép forrása: Facebook- The Tiger Lillies Official

• A véres terroristák és a migráns-ellenes tömeghisztériát generáló politikai erők és országok „működési elve” lényegében ugyanaz: alapvető cél a félelemkeltés, az egyoldalú hatalmi berendezkedés kiépítése, az elnyomó hatalom fokozatos és tudatos kiterjesztése, a szabadság és egyenlőség alapelveinek hamis köntösben való feltüntetése.
• Mindezek nyomán kimondhatjuk, hogy a terror elől menekülő, az egész életét és minden egzisztenciáját elvesztett migráns, a lezuhant orosz repülőgépen utazó turista, a bagdadi robbantásban elhunyt civil, és a párizsi vérengzésben életét vesztett európai polgár lényegében egy ugyanolyan tőről fakadó borzalmas stratégia áldozata.
• A közös megoldást az átlagember hozzáállásának átformálásán és optimalizálásán túl természetesen a világ vezető nagyhatalmainak és katonai erőinek logikus, hibátlan stratégiát követő összpontosítása jelentheti. Az nem járja, hogy egyszer ez, másnap az bombáz ISIS célpontokat (teszi ezt természetesen jelenős civil véráldozatok mellett), aztán csodálkozik, hogy a terroristák az ő állampolgárai ellen szervezik meg a következő akcióikat. Addig, amíg az ő hozzáállásukat a tesze-tosza, tanácskozásokon ücsörgő, „jajmileszha” típusú fülvakarás jellemzi, nem is várhatunk megoldást, vagy legalábbis a helyzet érdemi javulását.

„Tudjuk, hogy az emberiség hány százaléka kész vakon követni egy gonosz parancsot: tízből hét ember. (…) Engem a maradék három ember érdekel. Akik szembe mernek menni a többséggel, és akkor is helyesen cselekszenek, ha kisebbségben maradnak.”        

(Nyáry Krisztián)