Mi történik?

Azt a nyomorult nyolcszázezret is neki akartam adni, amit beraktam a Queastorhoz!

2015. március 24. 20:23 - 3niko

Nézem ezt a drága asszonyt. Sír. Rájár szegénykémre a rúd mostanában.

Családi és egészségügyi problémákkal küzd, ráadásul egyetlen lánya külföldön dolgozik, aki nem is akar már hazajönni. Soha többé. Épp a minap fizette be az illetéket a brit állampolgársághoz, szinte biztos, hogy megkapja. Évente kétszer találkoznak, amikor a harmincéves kisleány szabadságra hazajön északkelet- magyarországi szülővárosába.

Ennek a becsületes, több mint harmincöt éve magyar adófizető asszonynak az egyik szeme sír, a másik nevet. Szó szerint. Egyrészről látom rajta a végtelen kétségbeesést, az önmagával való meghasonlottságot, azt, hogy a fél életen át cipelt terhek alatt összeroskadni készül. Másrészt örül, hogy a gyerek boldogul. Hat, alkot, gyarapít, lassacskán hivatalosan is egy másik ország teljes jogú polgáraként. Ha minden jól megy, idén lakást vesz. Kicsit, takarosat. Egy kis angol kuckót. Majdnem megvan már az önerő…

„Azt a nyomorult nyolcszázezret is neki akartam adni, amit beraktam a Quaestorhoz! A lakásra! " – mondja, és elsírja magát.

A gyomrom összeszorul, a szívem megszakad, mert tudom, hogy valószínűleg az életben nem látja viszont azt a megtakarítást, amelyet az átlagember pénzügyi és pénzpiaci tájékozatlansága végett balga módon a Quaestor kötvényeiben próbált kamatoztatni, általános magyar szóval élve félretenni.

Valahogy sosem tetszett nekem a Quaestor. Anno, amikor közel tíz esztendeje, a főiskolai nyári szünetekben egy kis utazási irodában dolgoztam, valamilyen megmagyarázhatatlan, általános ellenszenv végett nem voltam hajlandó a Quaestor Travel útjait kiajánlani a kedves utasoknak, pedig Isten látja lelkem, diákként rohadtul mindegy lett volna, hogy miből nem kapok jutalékot.

Aztán az évek alatt ez a furcsa ellenszenv, nem hogy csitult, mondhatni kiteljesedett. Meg úgy általában a brókerek, brókercégek, alkuszok, pénzügyi tanácsadók sem lettek kimondottan szimpatikus tényezők számomra- nem mintha az alig szabályozott magyar pénzpiacokra máshol eladhatatlan konstrukciókkal behatoló és tartósan itt élősködő kereskedelmi bankok üzletpolitikája annyira imponáló lett volna. Be is nyeltem egy jó kis diákhitelt, meg egy személyi kölcsönt, amelyeket kábé az első gyerkőcöm születéséig fogok nyögni.

Közgazdász diploma ide, vagy oda, jó kis tanulópénznek bizonyultak ezek a fiatal felnőttkorban, könnyelműen elkövetett pénzügyi baklövések.

És ha jómagam (persze félig- meddig kényszerűségből) bevettem a trükköt, mit tett és tehet hát a szó szoros értelmében vett átlagember? Aki nem tanult közgazdaságtant, az előző rendszerben nevelkedett, abban a hitben és azzal az általános meggyőződéssel nőtt fel, hogy a becsületes munkának meglesz a gyümölcse? Hogyan boldoguljanak ezek az emberek?

quaestor2_mti.jpg

Hát nagyjából sehogy. Anyukámnak is könyörögtem, hogy ne vegyen részletre elcédé tévét, amikor egyben is ki tudja fizetni, maximum a következő két-három hónapban spórol egy kicsit? Miért nem veszik észre a magyar emberek ezeket a veszélyeket?

Ennyire nem lehetünk birkák. Ennyire nem lehetünk hipnotizálva. Ennyire nem lehetünk önbizalom-hiányosak. És főképpen ennyire nem lehetünk végtelenül türelmesek és istentelenül befolyásolhatóak.

Ezt az attitűdöt használják ki a bankok, brókercégek, és a mindenkori kormányaink is. De ne tessenek haragudni és ballibsi „bérbloggernek” kikiáltani, de a jelenlegi kormány különösen. Pont.

Nem bírom már ezt a „patópál” társadalmat. Amely ölbe tett kézzel nézi, szemléli, hogy kirabolják, meglopják, szembe köpik. Aki elhiszi, hogy a közmunkás, börtönviselt Orgován Béla, eddig jobbára munkanélküli, tápiósági lakos, újsütetű vezérigazgató úr, aki újabban új céges autóval, egy szürke Opellal (aztamindenit!) furikázik, majd jól elviszi a balhét, leüli a tíz évet gazdasági bűncselekményért, addig is a családja megkapja a pár tízmilliót, hogy kibírja a családfő hiányát, és a százötvenmilliárd a drága barátném nyolcszázezrével együtt megy a Tarsoly- família és bűvkörének, és ki tudja még kiknek offshore bankszámláira.

Tessék csak elhinni, hogy mindent meg-, és kivizsgálnak. Rend lesz itt egyszer. Meg fegyelem. Nem pedig pártok egymásra mutogatása, ügyészségi hebegés- habogás,  megkérdőjelezhető minőségben és összetételben működő Alkotmánybíróság, undorító parlamenti adok- kapok és satöbbi. Tessék nyugodtan elhinni, és inkább a dunyhába jó mélyen bevarrni azt a pár tízezrest, ami még van.

Hála az égnek, hogy a Külügy még időben kivette a pénzét. Épp azon a napon, amikor a Quaestor öncsődöt jelentett (ami egyébként jogilag rohadtul nem egyenlő a csődeljárás megindításának időpontjával). Remélem, hogy Szijjártó miniszter úr sok prominens diplomatát, minisztert és egyéb, hazánk külföldi megítélése szempontjából fontos vendéget tud majd fogadni általa az új házában, ahová hamarost beköltözik, amint bokros teendői engedik...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mitortenikma.blog.hu/api/trackback/id/tr447301559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása