Jelen történet szereplői kitalált személyek. A valósággal való minden nemű egyezés kizárólag a véletlen műve.

Vagy mégsem? 

Irénke, jöjjön csak ide, a vevők várhatnak egy kicsit!

Mondja csak, mennyit keres most? Aha, értem. Nyolcvanöt nettó.

Nos, mit szólna ahhoz, ha jövő hónaptól feltornásznánk egy ezt az egyébként tisztes keresetet egy hangyányit? Tudja, a mai világban mindent meg kell becsülni. Látja, mi zajlik itt, bedőlnek bankok, brókerházak, a mocskos szocik kormánya miatt, és még sorolhatnám.

Na, hagyjuk. A lényeg, hogy hallottam az üzletvezető kolleginától, hogy mostanság nehezen élnek, úgy tudom, a kis Robika betegegesedik. Szeretnék tehát segíteni, ezért volna egy tisztességes ajánlatom, biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni.

Arról lenne szó, hogy hozzácsapunk még a nettó béréhez még egy harmincast. Ugye, jól hangzik?

Látom ledermedt. Ne tessen itt hebegni-habogni, tudom, jogos a kérdés, hogy mit kell ehhez tennie.

Megnyugtatom, nincs itt a világon semmi varázslat. Tisztában vagyok vele, hogy mind szeretnének továbbra is vasárnap dolgozni, mert félnek a jövedelem kiesés miatt. Mivel magácska itt az egyik legmegbízhatóbb, legtisztességesebb munkaerő, mit szólna ahhoz, ha ezt a kieső vasárnapi pótlékot nem csak, hogy kompenzálnám, hanem, megkapná az említett emelést is?

Az egésznek mindössze egy pici adminisztratív vonzata van, lényegileg arról van szó, hogy szigorúan csak papíron felvesszük a cégbe kültagnak. Ez nem jár semmivel, egy-két aláírás, senki nem fog kérdezni semmit, egy ügyviteli tranzakció, ha esetleg egyszer felmondana, kivesszük a listából, egyszóval csak szimpla papírmunka, úgyhogy ne tessék aggódni, a világon semmilyen kötelezettséggel nem jár.

Ne nézzen már olyan gyanakvóan! Mondtam én már valaha olyat, ami ne úgy lett volna? Na, ugye. Ehhez kapcsolódóan csupán egyetlen dologban kérném a rugalmasságát, drága Irénke, mégpedig, hogy tessék bevállalni minden vasárnapot.

Igen, sikerült elérnem a hivatalban, hogy nyitva lehessünk vasárnaponként, csupán ez a pár elkötelezett kolléga hiányzik hozzá. És én hajlandó vagyok megjutalmazni őket az áldozatukért, tetszik érteni…

A lényeg, hogy cserébe hétfőn és kedden nem kell bejönni, a többiekkel megoldom. A Mártika már igent mondott, boldog vagyok, hogy segítettem nekik elkerülni, hogy kikapcsolják náluk a villanyt. Dobosné holnapra ígért választ, ám biztos vagyok benne, hogy vállalni fogja, tudja maga is, hogy szerencsétlennek a férje elissza mindenüket.

Tudom, hogy meghatódott, igyekszem én mindig jó főnök lenni. Forduljon hozzám bizalommal bármikor!

Ajjaj, látom magán, hogy mérlegel, nagyon gondolkodik. Tudja mit, hogy lássa, kivel van dolga, adok még pluszba bözsi utalványt hatezerért havonta. Ezen ne múljék.

Ne haragudjon, most mennem kell, várnak a központi értekezletre, de ne feledje, holnapra várom a válaszát.

Oh, lenne itt még valami. Kinyomtattam az akciós matricákat a Kisfalvi száraztésztákra, meg a lila svájci mogyorós csokikra, ott van az asztalukon. Legyen oly kedves átcímkézni még ma este. Tetszik tudni, holnaptól lesznek akcióban…

Kezit csókolom, drága Irénke, írasson fel a nevemre a gyerekeknek egy kis nápolyit. Olyan aranyosak.