„Próbaüzem. Gépzaj. Majd meglátjuk mi lesz. Ne tessenek aggódni, korrigálunk.”
Hát, korrigáltak.
Gratulálok….
Mi, pedig sokan, a mégsem fizetőssé nyilvánított útszakaszok miatt Karácsony után legatyásodva matricát vásárlók, igenis, baromi gyorsan kérjük vissza a pénzünket!
A leadózott, tisztességgel megkeresett jövedelmünk nem elhanyagolható részét.
Ja, igen, mindehhez kapcsolódna még itt egy kisebb feladat. Bizonyítani kellene, hogy csak amiatt az útszakasz miatt vettük meg az adott megyére érvényes matricát, amelyen közlekedtünk, különben bukhatjuk az ötezret.
Okés, majd elkérem magam a munkahelyemről, miután néhány óra otthoni kutatómunkát követően minden bizonyító erejű dokumentumot összekapartam a tárcákból, kabátzsebekből, vagy ha okosak voltunk, a kiadásokat számon tartó mappákból, és belibbenek egy egyáltalán nem túlterhelt ügyfélszolgálatra, ahol egy az utóbbi hónapban ideggyengévé vált, minden szociális érzékét érhető módon elvesztett szerencsétlen közszolgánál megpróbálom benyújtani bizonyítékaimat.
Ez a kis aktus kb. annyi időt fog elvenni, annyi értékes munkaórával fog felérni, hogy a többség a több ismeretlenes egyenlet levezetését követően minden bizonnyal hagyja majd veszni az ötezer forintját. Maximum annyit fog hozzátenni: költsék gyógyszerre!
Egy nagy csomag pelenka, egy ötkilós mosópor, vagy négy kiló sertéshús, esetleg egy villanyszámla értékét.
Sok magyar családnál ötezer forint jelentős összegnek számít. Még több háztartásban egyenesen életmentő összeg lenne hó végén.
És higgyétek el, mégis százezrek fogják veszni hagyni. Mert profi módon vannak sarokba szorítva. Már megint.
Elveszítik e összeget is úgy, hogy vezéreink a "zajos" próbaüzem alatt tíz milliárd forintnyi félig- meddig jogtalan bevételt generáltak egy olyan államháztartás számára, amelynek működése hónapok óta több sebből vérzik. Ahol a toldozás- foldozás, trükközés, szakmailag megalapozatlan döntések ránk erőltetése mára természetes dolognak számít.
Mi kérünk elnézést, hogy ki kellett vinnünk a jelen rendszer átkai elől elmenekült, külföldön élő, az karácsonyi ünnepekre hazatért barátunkat a reptérre, és onnan még merészeltünk haza is jönni. Vagy épp azért, mert munkába menet egy épp most nem fizetőssé nyilvánított útszakasz felé vezetett utunk.
Persze, mindenki hibázhat, s a hibákat, vagy azok sorozatát követően joga van korrigálni. Igen. Érvényes ez általában véve az egyénekre, és a mindennapi életterünk vetületére.
De nem egy költségvetési szervre, s főképp nem egy kétharmaddal felruházott kormányra. A felhatalmazás nem azt jelenti, hogy össze- vissza lehet a megélhetésünkkel, a szimpátiánkkal, sőt a létezésünkkel csiki- csuki játékot játszani. Mi ez a műsor már megint? Jobban mondva meddig tart még ez a szemfényvesztő előadás?
Nemcsak a próbaüzemnek, a saját agyam kattogásának is van zaja. És ez most megint túlhaladott a tűréshatáron.
Kérem, kérjük vissza a pénzemet, a pénzünket!
