Napok óta ezt hallgatom a melóban. Mindenki nyafog: „nincsen rá szó, döbbenet, többet nem repülök, rohadt Lufthansa, meg persze a pszichopata köcsög”…

Idén nem megyünk messzire nyaralni, fiam. Beülünk a Suzukiba, s irány Isztria. Ott is jót lehet fürdeni. Kicsit drága a kagyló, meg a nyelvhal, de annyi baj legyen, majd viszünk májkrémet, krumplit, meg nagyanyád kolbászából pár szálat.

Nem, mintha lenne rá pénzünk, de tudnod kell, azt terveztem, hogy idén legalább befizetek valami fapadosra, aztán anyád születésnapja alkalmából irány Szicília, vagy a Costa Brava. Mindig a Sagrada Familia-t akarata megmászni szegénykém. Hát idén tuti nem fogja, addig éljek.

Hétfőn kiveszem a takarékból a lóvét, amit hat éve dugdosok anyád ötvenedik szülinapjára, és inkább egy befőttesüvegbe bedunsztolva bedugom a spájz legelrejtettebb zugába, a három éves félresikerült eperlekvárok mögé. Egyébként is veszélyes mostanában ilyen helyeken pénzt tartani, látod mi van itt, egyre- másra dől a híradóból a szar.

Amúgy meg valami baromi nagy probléma van a korodbeliekkel, fiam. Y- generáció, vagy mifene. Komolyan mondom, komplett idióták vagytok mind. Köztetek megannyi beteg elme, munkamániás szerencsétlen, önbizalom-hiányos szingli, diplomagyűjtögető kósza lélek. Mikor lesz nektek normális családotok, életetek, identitásotok? Meddig nyomkodjátok még a reset gombot?

Az az egy totálisan rendben van, fiam, hogy sokat dolgoztok. Az is királyság, hogy látástól- mikulásig tanultok. Tök oké, hogy eljártok a haverokkal kocsmázni, és az is, hogy néhanapján bezárkóztok és egy egész szájbavert vasárnapot az ágyban töltöttök.

De könyörgöm, áruld el, hogy úgy általában véve mi bajotok van? Mi fáj ennyire? Miért ennyire nehéz nektek? Miért nem találjátok magatokat?

Itt van ez a szerencsétlen Andreas Lubitz is. Vajon őt megkérdezte valaki, hogy mi a kínja? Hogy mi a túróért volt ilyen lelki szegény, útját vesztett valaki? Ne nézz ilyen sandán, te is mindig kiröhögöd a szegény kis kocka kollégádat, aki a kockás szvetterében az egész ebédidőt a folyosói ablak mellet tölti az elviteles gyros-át nyammogva. Sose mennél oda megkérdezni, hogy jól van-e, kiheverte meg az Irénkével történt szakítását, vagy, hogy megint megverte-e az apja az anyját tegnap este, miután a sarki krimóban szarrá vedelte magát.

Sajnállak titeket, fiam. Ezt az egész számkivetett, lélekgyenge, kifelé élő generációt.

Úgyhogy csak egyet kérek; légy velünk mindig őszinte. Mondd el, ha szarban vagy, ha elhatalmasodik a világfájdalom, ha beáll a krach. Tudom, hogy te csak pár szervert tudnál leállítani, ha bosszút akarnál állni a világon, nem pedig egy egész utasszállítót a hegynek vinni. Fontos vagy nekünk, te informatikusok gyöngye. És nagyon kérlek, vigyázz az öcsédre is mindig, ugye megígéred, hogy szólsz, ha vele  bármi gáz van?

Na, jól van, nem a nyáladzás, gyere, nyissunk ki egy üveg bort, és nézzük meg a horvát apartmanokat. Amúgy meg egy nyakláncot is kereshetnénk anyádnak. Fehér aranyat szeretne régóta…