Avagy félig- meddig nyílt levél Schmitt Pálhoz
Tisztelt Schmitt Pál (Köztársasági Elnök) úr!
Mindenek előtt engedje meg, hogy kifejezzem mély tiszteletem a MOB és a NOB égisze alatt végzett elkötelezett és áldozatos munkájáért. Az ezen szervezetekben végzett tevékenységének hitelessége, eredményessége senki által meg nem kérdőjelezhető. Honfitársaim nevében köszönöm az évtizedes fáradozásait, és alkotó tevékenységét.
Mégis, el kell, hogy mondjak Önnek valamit. Az a helyzet, hogy órák óta vívódom.
Volna itt valami, amire a legnagyobb tisztelettel szeretném felhívni a figyelmét, vagy legalábbis kísérletet tenni arra, hogy elgondolkoztassam.
Személyes benyomásaim alapján Ön sokkalta szimpatikusabb volt számomra politikai karrierjét megelőzően. Sokkal inkább tetszett nekem, az ex- élsportoló, férj, és nagypapa-szerep, mint sem a tessék- lássék módon „felhajtott” Köztársasági Elnök kosztüm. Elég idő telt el azóta ahhoz, hogy azt gondoljuk, utólag Ön is hasonlóképp vélekedik.
Nem kerülgetem tovább azt a bizonyos kását, és nagy levegőt véve, szemlesütve kimondom:
Kérjem, kérjük, ne tessék elfogadni a jelölést. Vagy legalább is a legnagyobb tisztelettel kérem, gondolkozzon el rajta.
És hogy miért?
Tudja, az utóbbi években, de leginkább hónapokban százezrek hasonlottak meg a kérdést illetően, hogy valóban jó irányba haladunk-e, és hogy igazán ezt szerettük-e volna. Előző blogbejegyzéseimmel ellentétben az Ön iránti tisztelet és megbecsülés súlyának megfelelően nem is kívánom részletezni, hogy miért. Valószínűleg ezekkel Ön – feltételezem, - nálamnál sokkal inkább tisztában van. Tény, hogy Ön a jelenleg is kormányon lévő, tucatnyi kérdésben hitelességét elvesztett politikai párt által delegált Köztársasági Elnök volt. Magyarország feje. Egészen, egy bizonyos, érzékeny pontig…
Sokan gondoljuk úgy napjainkban, hogy olyan nevek között és után, mint például Albert Flórián, Grosics Gyula, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő, Földi Imre, Kárpáti György, Gyarmati Dezső és Zsivótzky Gyula, talán MÉG nem feltétlenül időszerű ez a jelölés.
Ennek egyetlen oka van, mégpedig hogy Ön 2012-ben plágiumügybe keveredett. Azaz, akárhogy is szépítjük, bebizonyosodott, hogy doktori disszertációját nem önerőből írta meg. Szakmai felkészültségét, előzetes tanulmányainak eredményét, és az évtizedes munkásságát nem kívánom megkérdőjelezni, ám a tény, hogy az országunk első embereként e botrány eredményeképpen lemondásra, és ezáltal valamelyest a vádak elismerésére kényszerült. Ez mégis felvet egy furcsa gondolatot. Jelesül azt, hogy az Ön részéről egy újabb állami cím viselése hiteles, vagy elfogadható-e egyáltalán.
Hozzáteszem, valahol megértem Önt. Mindkét diplomamunkám írásakor bennem is munkált a bizonyos „kisördög”, hogy elmés, velős, sokatmondó, vagy végtelenül szakmaias, ám másoktól származó gondolatokat építsek be dolgozatomba. Olyanokat, amelyek tetszettek, nyomot hagytak bennem, állításaimat alátámasztották, és mindenek előtt továbbgördítettek a szakdolgozatírásban.
Ön 2011-ben nemzetközi Fair- play díjat kapott. Tisztelettel kérem, hogy e nagy súlyú cím birtokosaként szíveskedjen a megfelelő döntést meghozni.
Tisztában vagyok vele, hogy nagybetűs sportemberektől, korábbi pályatársaktól, tehát hazánk még élő, legnagyobb sportolóitól jelölést kapni óriási, elmondhatatlanul felemelő érzés lehet. Amennyiben jelölését e kontextusban értelmezzük, és jóhiszeműen feltételezzük, hogy semmiféle kormányzati nyomás nem állt mögötte, akkor is, ki kell, hogy mondjam, sokak szerint ez több, mint visszatetsző. Ezt nem csupán magamtól állítom, rengeteget böngésztem az internetes sajtó jobb-és bal oldalán egyaránt, amire erre jutottam.
Mindezek tükrében, volna egy javaslatom. Ha el is fogadja e megtisztelő címet, szíveskedjen a havi, kapcsolódó életjáradékát a magyar sport javára fordítani. Olyan utánpótlás- nevelési célokra, ahol ez a havi félmillió úgy kell, mint a falat kenyér. Zárójelben kívánom megjegyezni, hogy a londoni Olimpián, Szilágyi Áron kivételével, sajnálatos módon vívóink és tőrözőink nem értek el túlzottan fényes eredményeket…
Üdvözlettel;
Egy nagy tisztelője