Mi történik?

Torokszorító csütörtök

2015. február 20. 00:21 - 3niko

Volt, akinek torkos volt a csütörtök. 

Aztán volt ma néhány vagány csajszi és fickó, akik számára torokszorító. Melós, rohanós, logisztikázós, divatosan, aktuálisan szólva „társadalmilag felelősségvállalós”. Azaz attól sokkal több. De még mennyivel.

Odakint állok, az Aszódi utcai hajléktalanszálló hátsó, gazdasági bejáratánál. Kattog az agyam. Nagyokat szippantok a cigarettámba. Nehéz a füstje, pedig már órák óta nem gyújtottam rá. A mosdóban sem voltam, itt nem lehet, azaz nem merek.

Itt még a szmog, a köd is a szürke legsötétebb, talán az ötvenegyedik árnyalatát ölti fel. Csupasz, nagy fák ágaskodnak felfelé. Olyan irányba, amely felé az itt lakóknak, kényszerűségből, nagyobbrészt önhibájukon kívül szinte zéró esélyük van törekedni. Köröttünk vaskerítés meg rendezetlen bozótos (ide minek is más, ugyebár), a közelben lakóházak, kertváros- szerű kispolgári lét.

Valahol, nem is oly messze vonatfütty, fel-felhangzó MÁV- szignál. Itt vagyunk, a külvárosban, a sínek mellett, nem messze néhány fedett sportlétesítménytől, mégis a periférián.

Szinte már félsz, hogy beüt valami krach, és hirtelen velük együtt Te is ideszorulsz. Jobban mondva attól, hogy bárki, bármikor egyszer csak itt találhatja magát. Te is, én is, s akár ő is.

És nem csak a puszta „hajléktalan”, vagy „rászoruló” lét nyomasztó atmoszférája miatt nehéz itt a levegő. Az egyik szociális munkás szerint, ha lenne időm leülni, és öt itt lakó élettörténetét végighallgatni, akkor vágnék igazán eret. Elmondása szerint ugyanis nincs az a hollywoodi forgatókönyvíró, aki ilyen fájdalmas, szerteágazó és meglepő fordulatokkal tűzdelt élettörténeteket volna képes kreálni, mint az itteniek többségének nyomorult valósága.

Szóval, gombóc a gyomorban, de közben tenni kell. Adni kell. Segíteni kell.

Van húsleves, rántott husi, krumplipüré, savanyúság, rengeteg sütemény, tea, kávé, limonádé, és szörp. 

Pont, mint otthon vasárnap, azzal a különbséggel, hogy itt háromszáz főre készült menü.

A legtöbben először köszönik, s csak kisebb létszámban kérik, vagy követelik az ételt. Akik így is tesznek, valószínűleg csak azért viselkednek így, mert az idejét sem tudják, mikor volt részük ilyenben, s ennek hatására visszamentek gyermek- állapotba.

Nem sajnálom őket, azon már túlléptem. Sajnálom inkább magunkat, amúgy globálisan. Ezt a lelki szegény társadalmat, a hiányos ellátórendszert, és azokat a tiszteletreméltó szociális munkásokat (zömében hölgyeket), akik, ha szükséges, bizony egy sanda nézéssel képesek itt egyszerre rendet tenni.

Az egyikük, filigrán harmincas, alter csajszi röviden mesél csak, és azt is csak kérésre. Elmondja, hogy ez az élete, bár tény, hogy mint más néhány közalkalmazotti szakmát, ezt a szerepkört is csak, és kizárólag hozzá hasonló fanatikusok bírják hosszútávon betölteni.  Megdöbbentő, hogy bár „munkakörileg” nem volna köteles megfürdetni az éjszaka közepén, a krízis részlegre beszállított, magáról semmit nem tudó hajléktalant, sosem volt kérdés, hogy megtegye-e. Védőruházat? Na, az nincs. Gumikesztyű, meg jobb napokon fertőtlenítő szappan, az akad.

Szóval a lakókat, az adományra várókat, abban részesülőket nem sajnálom. Ez az érzés- halmaz attól sokkal összetettebb, a sajnálat szó nem fejezheti ki. Azok, akik sajnálkoznak felettük, higgyétek el, első sorban magukkal vannak elfoglalva. A saját- az övékhez képest- pitiáner problémáikkal, a napi szarral, a nagypolitikával, a szomszéd kertjével, a rohadt főnökkel, és satöbbi. Ők azok is, akik elzavarják a szeméttárolótól az ott élelmet, vagy pénzzé tehető dolgokat keresgélőket. Akinek egyáltalán nem jut eszébe, hogy a kocka még fordulhat…

De azért (szerencsénkre) vannak egyre- s egyre többen, akik érdemben tesznek.

Szeretnek adni, akarnak változtatni. Szabadidőben, szabad elhatározásból, civil forrásokból.

Nem tudom, hogy a „civil” szót le szabad –e még írni. Az olyan „ballibsis” sallang manapság, nemdebár?

Pedig az Aszódi utcai hajléktalanszállón ma tényleg torkos volt a csütörtök. Két nap, több tucat adakozó, még több önkéntes áldozatos munkája által, legalább egy- két óra erejéig őszinte öröm ült ki e megfáradt, leharcolt, végsőkig elkeseredett emberek arcára.

Pénteken, aztán ugyanolyan napjuk virrad, mint a többi. Nem tudhatom, mit visznek tovább az egész estéből, annak hangulatából, de azt igen, hogy nekünk megint, újra, sokadszor adott valami óriási dolgot a Budapest Bike Maffia.

Keressétek, szeressétek, lájkoljátok, támogassátok őket!

Van miért.

bbm.jpg

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mitortenikma.blog.hu/api/trackback/id/tr777190691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.02.20. 22:47:44

A poszt tartalmára most nem reagálnék, mert nem érdemes: ez a liberó blogszféra örök gumicsontja. Viszont borzalmasan rosszul írsz. Látom az erőlködést, hogy stilizálni akarsz, valami régi olvasmányodból talán el akartál lesni hangulatfestő, leíró részeket, azonban nincs érzéked hozzá. Nincs drámai hatás, csak izzadságszagú szöttyögés, és a végén a nagy semmi. Ehhez a tematikához sokkal jobban menne az erőlködésmentes, dokumentarista forma.

Ms Diane Choksondik 2015.02.21. 07:50:50

igen, sajnos több olyan szó is van, amit a ballibsik kisajátítottak (demokrata, civil). derék dolog amit ezek a bicajos arcok tesznek, minden dicséret megilleti őket.

nemszólokmégegyszer 2015.02.21. 10:24:45

@Ms Diane Choksondik: A fidess meg kisajátította például nemzeti szót. A nemzet ők, aki velük van, az a nemzet része, aki nincs az nem létezik. /ld. még: "senkit nem hagyunk az út szélén", nem hát, belerúgjuk őket az árokba/ A szociális munkás munkája pedig nem pártállás, hanem emberség kérdése. Jobbon is emberek élnek, de tudomásul kellene venni, hogy a nem jobber emberek is emberek. A lecsúszók között is van ilyen is, olyan is. De a szándékos gyűlöletkeltés úgy tűnik ma alapvető keresztényi értékké lett, hála a mérhetetlen bázisú uralkodó pártnak. És az is tény, hogy az 25 kormányai nem kezelték szegénységet, leszakadást, de, hogy eddig ez a szociálisan legérzéketlenebb, korrupt, rablókormány kormány, az ma már egyre több nem ballibsi ember számára nyilvánvaló. /ld. még: "Akinek amennyije van, annyit is ér". Igaz ez a tisztességre is./ És ezek az embernek látszó valamik szoktak jó hírnév megsértése és becsületértésért polgári pereket indítani. Tisztességes bíró a teremszolgával dobatná ki őket megalapozatlanság miatt. A vezér mondta, "hogy régen minden jobb volt". Minden nem volt jobb /csak a magyar foci/, de, hogy ilyen xar nem volt az biztos. Majd csak olvasgassátok, hogy tavasztól milyen szociális ellátások szűnnek. Még megerőltetőbb lesz szociális segélymunkásnak lenni. Minden tiszteletem az övék. És Lézer most akar rászállni a civilekre. Ne legyenek kétségeitek, ebben benne lesznek az embersegítő alapítványok is, mert nem függenek tőlük, így onnan nem lehet lopni, nincs visszaosztás, hát jól megleckéztetik meg megvegzálják őket.

2015.02.21. 11:16:53

Talán jobb lenne, ha többen tudnának róla, hogy a 1875-ig liberális állam nem osztott segélyeket,a munkanélküliség, az öregkor, a beteg hozzátartozó ellátása a családok kockázata és terhe volt. A szociális állam (Habermas nevezte így) a választójogi reformok és az alulról érkező nyomás hatására vezette be a tsdbiztosításhoz hasonló ellátásokat, figyelt jobban a szociálpolitikára. Tehát az Orbán kormány szociálpolitikája klasszikus értelemben liberális. A konzervatív értékrendhez pedig hozzátartozik a jótékonykodás, a szegények és elesettek támogatása, a konzervatív értelmiség, középosztály, arisztokrácia Magyarországon is rendezett jótékonysági bálokat, magánvagyonukból!!! hoztak létre kórházakat,stb. Önök az egyik legértékesebb konzervatív értéket követik és ezért tisztelet jár mindenkinek, aki valamit adott vagy küldött ezeknek az embereknek.

2015.02.21. 11:41:53

@nemszólokmégegyszer: mielőtt nagyon felbuzog benned az elesettek iránti végtelen együttérzés, azért gondold át, a "civil" szervezeteid tényleg azok-e, aminek látszanak, és nem mondjuk bevallottan soros-pénzből működő külföldi ügynökök. Biztosan van köztük sok olyan, amelyik tényleg civil, és én is adnék nekik pénzt, pl. állatmentők, kutyamenhelyek, de mondjuk a város mindenkié, az ökotárs, a tasz és egyéb haverjaik biztosan nem tartoznak ide. Ezek zsidó szervezetek pénzén végeznek aknakmunkát a legitim, választott kormány ellen. A vegzálásnál sokkal rosszabat érdemelnének. Putyini módon kellene elbánni velük, dehát putyin nem felel senkinek, orbán meg brüsszelnek jelent.

nemszólokmégegyszer 2015.02.21. 12:24:08

@retrovírus: Te beteg vagy. Emberi érzés benned, mint egy grizzliben. Ennyi.

2015.02.21. 12:50:24

@nemszólokmégegyszer: te vagy a beteg. A siker gyűlölete hajt téged. Nézd meg, hova jutottatok.

szkepti 2015.04.10. 20:08:42

@retrovírus: Aknamunka, bruhaha, Rákosiéknál érzem magam, annyira szánalmas, hogy ennyit tudtok.

"• A propagandában, akciókban az elnyomás részben reagálás a zavarokra
– a klasszikus szocializmusban nincsenek hibák, tévedések, problémák a
rendszer működésében, csak a k n a m u n k a állhat a zavarok mögött,
– nem mindig választható el az ellenséges a k n a m u n k a felmutatásánál a
zavarelhárító, a mozgósító és a kohéziót erősítő szándék,
– az állandó veszély hivatkozás, de érzet is,
– az ellenséges aknamunka „bizonyított”, a szabotázsok, feketézők, kémek
leleplezésével,
– éberségi kampányok,
– megfélemlítettség légköre".
süti beállítások módosítása