Tisztelt Szenátor úr!

Ön a minap elérte, hogy a fél világ ismét ránk figyeljen. Egy picike, a kelet-nyugat határán oda- vissza vergődő, egyszer erre, egyszer amarra fókuszáló országra.  Fájdalom, hogy ezt a több, mint előnyös földrajzi lokációt nem voltunk képesek külgazdasági szempontból kamatoztatni, és ezt a híd szerepet sem kifejleszteni, sem felvállalni, sem maradéktalanul betölteni.

Tudom, tudjuk, hogy az Ön által megfogalmazott éles kritika nem nekünk, az itt élő, dolgozó, gyermeket nevelő, adófizető polgároknak szólt, hanem annak a porondmesternek, aki ezt az egész külpolitikai csiki- csukit valódi cirkusszá alakította. Akkora műsorszámot csinált belőle, hogy látja, ezt már Ön sem hagyta szó nélkül.

Higgye el, ebben az országban rengetegen törjük a fejünket, hogy mit tehetnénk az egész ellen. Napi szinten szembesülünk vele, hogy nagyon nem lesz ez így jó. Szinte már nem telik el hét valamilyen külügyeinket érintő, orbitális botrány nélkül. Igen, jól látja, rohanunk a szakadékba, mert ez a valaki sok éven át építkezésnek álcázott, választópolgárok millióit ügyesen fanatizáló rombolásával sikeresen kiiktatta a féket. Igen ő az. Az a személy, akit azokkal a ronda szavakkal illetett.  

Nos, valljuk be, azért valamelyest túlzásba tetszett enni. Van az úgy, hogy elkapja az embert a hév, főként, ha olyan sokat megélt öreg róka, mint Ön.

Engedje meg, hogy korrigáljak, és jövőbeni kijelentéseinek első kézből adhassak ténybeli alapot (hiszen a Külügyminisztériumunk folyton folyvást azt hangoztatja, hogy az Önök részéről ezeknek nincs ténybeli alapja).

Tehát ez az ember nem neofasiszta, hanem:

-   Egy a valóságtól mérhetetlenül elrugaszkodott, országunk irányítását saját irreális vízióira alapozó, autokrata mini- diktátor, aki oligarchikus berendezkedésű, illiberális, és Ön helyesen fogalmazott- valóban antidemokratikus államot épít.  

-  Egy olyan miniszterelnök, aki kettős mércét alkalmaz a felelős vezetők megválasztásában (jobban mondva megválasztatásában- mert, hogy sajnos nálunk az utóbbi a jellemző).

-   Olyan országot irányít, ahol az inkompetens, korrupt vezetőket lebukásuk után is székükben hagyják, illetve megerősítik, míg a tudás alapú és stratégiai tervezés útján járó, fejlődő szervezetek a hatalom szempontjából rossz oldalon álló, akár arra veszélyesnek tartható vezetőjét egy délelőtt alatt leváltják.

- Olyan személy, aki hatalmánál fogva napról napra sorvasztja el az alkotmányos parlamentarizmust Magyarországon.

-    Országunk első embereként a hatalmi ágak szétválasztása helyett azok összemosását alkalmazza saját, beteges céljainak elérésére, illetve arra, hogy folyamatosan önigazolást szerezzen.

-   Egy olyan, a választók bizalmát tévesen teljhatalomként kezelő és felhasználó miniszterelnök, aki ha kitalál valamit, akár már másnap törvényi erőre emelik a Parlamentben, kérdés, érdemi vita, ne adj’ Isten hatástanulmányok vagy előzetes elemzések nélkül. Ahol ennek nyomán 3000 milliárd forintnyi nehezen megtakarított összeget lehetett kérdés nélkül elvonni, elvenni, elrabolni az állampolgárok nyugdíjra félretett magánvagyonából.

-     Valaki, aki úgy fest, súlyos amnéziában szenved, hiszen sorra hazudtolja meg saját, néhány évvel korábban tett kijelentéseit, okfejtéseit, tehát önmagát.

-     Egy olyan fél- diktátor, aki lerombolja a valaha oly hírneves oktatási rendszerünket, még mélyebbre húzza le az egészségügyet, aki napról napra további százezreket taszít mély szegénységbe, aki kórházfelújítás helyett stadionokat épít, és közel százmilliárd forintot szán propagandagyártásra a jövő évben.

-   És a legszomorúbb, hogy egy olyan vezető, akinek és pártjának napjainkban egyelőre nincs valódi, hiteles, megbízható ellenzéke Magyarországon.

No, azt hiszem, dióhéjban ennyi most elég lesz. Az új nagykövetasszony úgy is hosszú jelentéseket fabrikál majd erről az Önök számára. Ms. Bell miatt meg ne fájjon a feje. Hátha jobban kijön Vida Ildikóval. Majd a lányok együtt. Tudja…